Mert engem is elkapott a csordaszellem XD. Mindenhol ezt olvasom, és nem tudom ki találta ki, hogy kritikát, véleményt vagy satöbbit firkáljon róla, de ha megtalálom megverem. Na jó nem is. Mindenesetre érdekes, hogy rövid időn belül mindenki ezen kezdte el futtatni a kis agytekervényeit. Tehát.
Én úgy vagyok vele, hogy ez tényleg nem szól másról, mint a vidámságról, meg arról, hogy minden színes, mindenki tök happy. Nincs baleset, halál, éhezés, csupán mindennapos érzelmi zűrzavarok, amit olyan, de olyan pozitívan tüntetnek fel, hogy azt öröm nézni. Vegyük azt, ami most eszembe jut: a srác kezd megváltozni, elfordul kis játszópajtásaitól, és ő lesz a beképzelt, "jajj de máslettél" figura. Ilyen esetben én rohadt vacakul érezném magam a többiek helyében, és ez nálam valószínűleg nem egy napig tartana, mint a filmben. Nekik azonban mit sem számítanak az ilyen "apróságok". Persze szomorkodnak meg minden, de, hogy milyen optimistán lábalnak ki minden gödörből..ejjha.

Kezdem megfejteni, hogy ebben a filmben (sem) azon kéne állandóan elmélkedni, hogy mi lenne a valóságban. Hahó emberkék! Ennek nem az a célja (legalábbis nagyon remélem), hogy egy megtörtént esemény sorozatot mutasson be, mint ahogy egy csomó más produkciónak sem. Csupán annyi, hogy a fenébe is felejtsük el egy-két órára a saját probléminkat és szálljunk be ebbe a "mi lenne ha..." játékba. Nem kell állandóan, mindig és mindenben az értelmet kereseni. Hányszor mondunk mi magunk is tök nagy baromságokat vagy épp' csinálunk, legfeljebb jót nevetünk, de nem csóváljuk a fejünket két perccel később, hogy "de barom vagyok, minek csinálok teljesen értelmetlen dolgokat". Miért, miért? Egyszerűen jól esik. Ez van.

Most nem csupán a HSM-re gondolok, csak pár kritikában azt vettem észre, hogy a legszembetűnőbb észrevételük az, hogy végül minden sikerül és mindenkinek milyen jó. Nem mondom nekem is sokkal jobb kedvem lesz ha SP-ot nézek, de ettől sem lettem hülyébb. (okosabb sem :P)
Egyébként az első rész eléggé tetszett, a második már nem. Valahogy az iskolában játszodó történetek közelebb állnak hozzám. Tudom, szárazra rágott csont ez a tehetség kutatós perspektíva, de akkor is jobb, mint a szállodai nyári meló. Szereplők közül a zeneszerző csajszi karaktere a legszimpatikusabb. Egyéniség *.*