A haiku a japán költészet egyik versformája. Formailag három sor jellemzi, melyek 5-7-5-ös szótagszámúak. Általában rím nélküliek, mivel már alapból nagy hangsúlyt fektetnek a zeneiségre, melyet maga a szimmetrikus forma is eredményez, valamint a magán és mássalhangzók hangulati értéke. A középpontban a természet áll, annak szépségeire, különleges hatásaira, egyszerű-olykor már általunk elfeledett- csodáira irányítja a figyelmet.

Azonban itt Európában ezt egészen másként értelmezik. Mindenféle témákat elővesznek, amikből akár valami jó is kisülhet. A gond csak ott kezdődik, hogy sokan csak a formára figyelnek és nem próbálják megfogni a lényeget. Mi soha nem fogunk igazi haikut írni, azon egyszerű okból, hogy egy teljesen más világban, kultúrában nőttünk fel, más világnézetekkel, felfogásmóddal. Főleg mostanság már az emberek nem igazán időznek el a természet szépségein, és itt nem feltétlen egy 800 méteres vízesésre vagy egy trópusi esőerdő színvilágára gondolok. Igaz van akiket ez sem hatja meg, szemrebbenés nélkül pusztítják ki az erdőket a megélhetésért vagy a haszonért. Szóval az emberek nem igazán időznek el tavasszal egy rügyező fa látványán, egy virág nyilásán. Nincsen szoros kapcsolatunk a természettel, nem tudunk úgy igazán elvonatkoztatni, mindent kizárni és csak a természetre fókuszálni.

Mindig ott leszünk mi magunk és a problémáink ezekben a „haikukban”. Persze próbálkoznak leutánozni az eredeti műveket, de ennek mélyebbről kell fakadnia, nem csupán a külsőségek és az „úgy tűnik ez jó” számít. Nem hinném, hogy ez a görcsös ragaszkodás a haikuhoz egy jó írányvonal. Eredményként legtöbbször középszerűségeket olvashatunk.

Számomra valami nagyon sejtelmes és nyitott műfajt jelent a „haiku”. Olyat, ami sok-sok gondolatot ébreszt, és mivel igen rövid erős képek vannak benne, amik később sem hagynak nyugodni. Legyen hatásos, de ne konkrét. Nem szeretem ha túl konkrét. Én rendszerint egy egész kis történetet képzelek el a haikuk mögé. Valószínűleg ezt az olvasó nem ugyanúgy építi fel, de legalább egy kicsit elgondolkozik rajta.