filmek
Valamiért itt szükségszerűnek érzem a kategorizálást. Azt hiszem sokkal több értelme van, mint például zenei téren. Ott néha a teljes káosz, belebeszélés, divatozás hullám kapja el az emberkéket, majd jön a vérre mennő veszekedés, "a köcsög rocker, buzi emo, diszkós qrva és satöbbi" általánosítós, én vagyok a király című játék. Vissza is kanyarodnék a filmekhez.
Nem feltétlen kell mindig valami eget rengetőt várni egy filmtől, minden lelkiállapot és hangulatfüggő. Ugyanolyan ez, mint, amikor egész nap valami mélabús, fájdalmas zenét hallgatsz, minden fekete és egész jól elvagy vele, mert ihletet ad és elgondolkoztat. Egy privát kis világot építesz fel, tovább viszed az események folyamát.
Szóval ha leülök filmet közben úgy is tisztul a kép, és érzem, hogy az meghatározó-e avagy sem. Ha igen, annak elég nyilvánvaló jelei vannak, mint például sokat-sokat gondolok rá, esetleg még írok is egy prózát vagy hasonlót a hatására. És érzem, hogy ettől valahogy több lettem. Rám általában az egyszerű, nem agyonszerkesztett, sablonmentes filmek hatnak, jó szöveggel és ha lehet odaillő szinkronnal. No igen, ez is sokat számít. Az olyanokat, amiket tovább tudok gondolni, amiktől egy kicsit minden kitisztul.
Azonban van, hogy egyszerűen csak szórakozni szeretnék egy kicsit, nevetni meg előre tudni, hogy vidám lesz a vége. Egy kis feldobódás. Az amerikai-típusú, gyakran sablon filmekbe mindúntalan próbálják bele rakni az élet nagy bölcseleteit, mind például a szeretet, barátság, család fontosságát. Természetesen a főszereplővel történik valami kínos helyzet is, vagy versengenie kell, elszúr valamit, mosolyszünet, stb., ami után rendszerint talpra áll és megint ő lesz az erkölcsi mintapéldány. Nos, az ilyen filmek nálam nem érik el a nagy megvilágosodás állapotát, de nem tagadom ha olyan hangulatom van szívesen megnézem ezeket is, de ettől még nem lesznek a kedvenceim, csupán kikapcsolódom egy picit.
Egy másik csoport: a csupa nevetés, baromkodós poénok. Itt is kirajzolódik egy történet, de főleg a poénokon van a hangsúly. Sajnos kevés igazán jó film van ebben a kategóriában, de ha jól el van találva garantáltan nem marad el a százas vigyor.
A misztikus filmeket is kifejezetten szeretem, de akkor már legyen pszihós és horror is egyben. Az ilyen langyos, se eleje se vége, folyik a vér, mint a patak...hát inkább nem. Úgy vélem, hogy ezeknél (is) nagyon fontosak a megvilágítások, a fény-árnyék játék, jó színészek, színvilág (ebben az esetben a túl élénk színek kizárva) és a megfelelő hanghatások. Olyan igazi félelmet keltő elemek. Hatásos tud lenni.
Animációs filmek terén egyedül Tim Burton munkásságát tudom értékelni.
Személyes kedvenceim:
Árvák hercege, Pillangóhatás, Holt költők társasága, Rekviem egy álomért, Kör, A halott menyasszony, Karácsonyi Lidércnyomás, Hetedik érzés, Angyalok városa
Tetszettek:
Amerikai história X, Karib-tenger kalózai 1, Stuart Little kisegér |